Via Ferrata és túrázás Csesznek környékén

Az első nap egy laza 5 km-es túrával indult.

Van egy jó kis applikáció, a Digitális Vándor, ez Csesznek környékére két rövidebb túrát is tud ajánlani:

– Egyensúlyban a természettel

– Az ördöggel egy árokban

Mivel az első kiindulási pontja közelebb volt, ezért délután lévén ezt választottuk és a másikat eltettük az utolsó napra.

Egy kellemes kis túra, amely egy darabig a Kék-túra útvonalán megy, aztán levisz a patak mellé egy kis ösvényre és 200-300 méterenként vannak kijelölve pontok a túra útvonalán. Ezeken a pontokon mindig van valami különlegesség, amihez persze tartozik némi olvasmány is, hogy miként tudsz tenni a környezet egyensúlyáért. Így nem csak barangolsz az erdőben önfeledtem a csendben, hanem mindig izgalommal várod, hogy mi lesz a következő különlegesség, amit ez a túra tartogat. Ja és pluszban mindig van egy kérdés, amit meg kell válaszolni az adott helyen, ahhoz, hogy tovább mehess. 

Az egyik ilyen ponton egy érdekes fa volt, amiről ki kellett találni, hogy milyen fa. Egy másik helyen az volt a kérdés, hogy bizonyos minden nap használatos tárgyak pl. tejes-doboz, pelenka, üveg és alumínium doboz mennyi idő alatt bomlik le. 

A túra vége egy szép, vízesést tartalmazó helyen volt, amit Római fürdőnek neveztek el. 

A következő napra már le volt foglalva a Via Ferrata, túravezetéssel. (Via Ferrata már régóta a bakancslistámon volt, ami most )

Egy nagyon kedves és segítőkész túravezetőt kaptunk Nóra személyében. Megkapva és felvéve a ferratázáshoz tartozó felszerelést, elindultunk az első ilyen útvonalhoz, amely a Futrinka utca nevet viselte. Ez egy 100 m hosszú via ferrata útvonal 40 méter szintemelkedéssel. Elérve a pályához és feltekintve rá az első benyomásom az volt, hogy huha ez nem biztos, hogy menni fog. De megkapva az instrukciókat, hogy mit hogyan kell pontosan csinálni, milyen technikák és trükkök vannak, már nem tűnt annyira vészesnek, na meg ekkor még nem volt sejtésünk arról, hogy a második pályához képest ez csak egy könnyed bemelegítés. Némi erőfeszítés és helyenként a jó, de most oda biztos, hogy fel tudok lépni, no meg húzni magam után a Futrinka utcai pályát abszolváltuk. Meg lettünk dicsérve, hogy milyen ügyesen mászunk és már robogtunk is a második pálya felé.

A második pálya az Ostromlok útja nevet viselte és ez már eggyel nehezebb szintű (C szint) volt, mint az előző. Egyből egy meredekebb felfelé ívelő szakasszal indult, ami eléggé igénybe vett fizikailag , no de mint a végére kiderült, hát ez itt még csak kismiska volt. Tovább haladva jött egy függőhídszerű rész, ahol átaraszolva megérkeztünk a mászás számomra legdurvább szakaszához. Itt időnként, hol a természetfilmekben látható hegyikecskékhez hasonló kicsi párkányokon lépdelve kellett haladnunk (persze odacsatolva és kapaszkodva a drótkötélhez), hol a lábadat merőlegesen a falnak támasztva szinte a falra merőlegesen oldalazó lépésekkel haladva haladtunk a következő kiszögellésig, közben azt mormolva, hogy ne nézz le – ne nézz le és csak érjek át a következő ilyen „biztonságos” pontra. Szóval néhány ilyen „meredek” szakasz után, ezt a pályát is sikeresen teljesítettük. Teljesen belelkesültünk és eldöntöttük, hogy jövünk még mászni a közeljövőben, úgyhogy folyt. köv. (Csak előtte gyúrunk még rá )

Majd megköszönve a túravezetést elindultunk a Cseszneki várhoz , ahol kicsit körbenézve megpihentünk. Majd a nap további részét a vár környékén található erdőben túrázással töltöttük a piros nyomvonalán. Kb. 4 órát sétáltunk még itt a csendben és nyugalomban. A túra során egy lélekkel se találkoztunk, csak a bogarak zümmögése és a madarak trillázása volt hallható. Így ez egy igazán kikapcsoló és feltöltő élmény volt, ami után este nem kellett minket elringatni.Az utolsó napra tervezett túrát sajnos elmosta az eső

, de elhagyva a szállást Esztergom felé vettük az irányt, ahol a Digitális Vándor segítségével egy másik városnéző túrát választottunk inkább. Én az ilyen városnézésekért nem rajongok, de ennek az applikációnak a segítségével ez teljesen élvezhető volt számomra.